Hát ja… Eljutottam ide is, hogy naplót írok. Nem mintha nagyon kellene, eddig se írtam, de most olyan fázisba ért az életem, hogy úgy érzem szükséges. Meg talán ez érdekelni fog valakit, ha esetleg vissza lehet juttatni Eberronra hamár engem nem lehet. Legalábbis eddig úgy néz ki.

Hol is kezdjem… Szóval úgy indul ez a szakasza az életemnek, hogy meghaltam. Aztán jobban lettem. Vagy valami ilyesmi. Egy másik világban vagyok, az eredeti testem bezárva egy agyagszoborba, én meg valami klón vagyok, vagy mi. Kb ennyit értettem meg belőle. Furcsák itt az emberek. Nem hasonlítanak senkire, akikkel korábban találkoztam, de emberek és nem daelkyrek vagy quorik, ami már egy pozitív dolog bárhova is kerüljek. A sztori amúgy az, hogy meghaltam vagy egy pillanat múlva meghaltam volna és az itteni uralkodó átrántott ide, hogy segítsünk a népét megvédeni az itten szörnyektől. Cseberből vödörbe.

Szerencsére és sajnos nem egyedül kerültem ide. Legjobb barátom, Nym is itt van. Együtt védtünk volna egy kolostort daelkyrektől. Nem sikerült. Rajtunk kívül kaptunk még két társat, akik másik világokból kerültek ide. Az egyik egy vándor. Nem tudom mennyire lehet veszélyes az ő világa, amikor az itteniek utasítása ellenére is inkább nem a házban volt este, hanem a házon kívül. Mifelénk annak örültünk, ha egy szobát tudtunk néha védeni, nem hogy kint lófráljunk, ahol mindenféle ismeretlen lények megtámadhatnak. Amúgy rusnya egy alak. Mint egy két lábon járó varánusz. Dehát ez van. Engem sem szeretnek mindenfelé. A másik társunk egy hosszú fülű varázsló. Ééés azt hiszem el is mondtam mindent róla.

Szóval volt ez az este, a vándor összeakadt valakivel, aztán persze kellett a segítség és én is összeakadtam vele. Már nem a vándorral, hanem a lénnyel, ami megtámadta. Szerencsére jött egy őr is, mert lehet magához ránthatta volna a csapatot egy másik uralkodó egy másik világból, mert ott hagytuk volna a fogunkat. Így is kidőltem valami rusnya méregtől. A többiek mondták, hogy az itteniek gyógyítottak meg. Még egy plusz mellettük. Amikor Nymmel magunkhoz tértünk a méregből – mert persze mi, akik segíteni akartunk szívtuk meg a harcot -, akkor érkezett pár csillagtudós, akik belenéztek a múltunkba, hogy megmondják melyik elem támogat minket. Szerintem csak beadják, hogy értenek hozzá, mert fogalmam sincs nálam hogyan tudtak mást kihozni, mint a tűz. Nevetséges… Azért amikor visszatérek Eberronra anyámat megkérdezem a felmenőkről. Sose lehet tudni… Utána kaptunk mágikus felszerelést is. Még egy plusz pont. Nekem egy mágikus páncél és egy mágikus pöröly jutott, ami mintha az agyammal is kicsit kapcsolatban lenne. Majd kiderül mit tud kezdeni a pszionikus képességeimmel.

Ezután megkaptuk a feladatot is. El kell menni egy helyre, rusnya lényeket ölni, stb, stb, stb. Ahogy már írtam. Cseberből vederbe. De ekkor jött a nagy-nagy plusz. Léghajóval utaztunk!!!! Ráadásul ingyen. Ha ezt otthon megtudják, mindenki ide akar majd jönni. Állítólag itt csak így utaznak, ami fantasztikus. Bár egy idő után unalmas. Mindig is szerettem volna léghajón utazni. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar megunom. Semmit nem lehet csinálni rajta. Még lengedezni sem egy kötélen a hajó után, mert azért nem mindegy, hogy a vízbe pottyansz vagy hosszú zuhanás után érkezel meg a földre. Szóval hát ja. Remélem van villámvasútjuk is. Hátha az érdekesebb lenne.

Miután a léghajó leszállt, el is indultunk a célpontunk felé. Valami lényeket kellett megkeresni és megölni, amik rothasztottak mindent maguk körül. Ezt a rothadást sikerült is hamar megtalálni és követni. Amikor belebotlottunk egy gödörbe. Két ritka rusnya lény volt benne. Szerencsére már megölték egymást. De az egyik… Hogy is fogalmazzak… Olyan volt, mintha egy daelkyr meg egy quori egy átmulatott éjszaka közben egyre jobban tetszenek egymásnak, aztán nem bírnak magukkal és később meglesz az eredménye. Ha értitek mire gondolok. Ha ilyen lesz a többi is, akkor ezekkel tényleg jobb minél előbb végezni, mert csak a pusztításhoz értenek, az itteniek meg egyelőre nem tűnnek olyannak, akiket el kellene pusztítani.

Once upon a time...